Amit már mindenki láthatta a képekből, hogy a Miskolci Anime Klub ez év (2011) augusztusában három napos Tábort szervezett a fiataloknak.A hangulat fantasztikus volt. Rengeteg program került megrendezésre. Itt a táborlakók kibontakoztathatták tehetségüket sokféle műfajban.
Az első nap a miskolci Búza téren volt a találkozó. Mindenki temérdek csomaggal felszerelkezve vágott neki az útnak, érkezéskor mindenki gyorsan a kemping felé indult, hogy elfoglalhassa szobáját. Gyors szobabeosztás után, amíg vártuk a táborvezetőket, és persze az ebédet, játszani keztdünk. De nem akármilyen játékokat! Szerencsére a csapatban volt egy igazán jól képzett Úriember (Azzi), akinek remek ötletei voltak az időtöltésre.
Fizikai és mentális feladatokat kellett megoldanunk, amik probára tették erőnk és ügyességünk. (megjegyzem ilyen nem is egyszer fordult elő a táborban!) De ekkor megjelent az életmentő autó. Az ebédünk nagyon finom volt, mindenki tele is ette magát, és újult erővel folytattuk a napot.
A következő dolgunk a csapatosztás lett, persze ebben inkább a két csoportvezetőnek volt nagyobb szerepe. Megkaptuk az első feladatunkat, zászlót és csapatnevet kellett kreálni. Így születtek az Acélváros Amazonok és a Babatsukik.
Ezután kincskereső körútra indultunk MiNK Piece néven, ebben a feladatban az ellenséges csapatok egyenlő pontokkal haladtak fej-fej mellett. Az Amazonok harmadik feladta a vacsorához kapcsolódott. Le kellett tisztítanunk egy grillrácsot, amíg a másik csapat fát aprított a tüzeléshez. Meg kellett dolgozni a vacsoráért, de megérte. A forró hot-dog igazán ízletes volt az esti órákban. Aki akart még szalonnát is süthetett a tábortűz mellett.Sokáig beszélgettünk mindenféle animékről, mangákról, de a vezetők kedvünket szegték a takarodóval. Gyors zuhanyzás és alvás lett volna a terv, de a lányokat nem volt olyan könnyű elhallgattatni. Hajnali három körül végleg elcsendesedett a ház és mindenki nyugovóra tért.
A másnapi ébresztő kegyetlen volt! Megafonnal katonai indulóra kelni nem túl kellemes. Mindenkinek csak annyi ideje volt, hogy a ruháit felkapja, és már sorakozni is kellet a sportpályán. A reggeli torna alatt mindenki nagyon háborgott, de rádöbbentek, hogy úgyse lehet ellent mondani a felsőbb hatalmaknak. Így mindenki engedelmeskedett. Ezt jól megérdemelt reggeli követte, és megkaptuk az újabb kihívásokat. Cosplay-t kellett készíteni a táskáink tartalmából, és egy színvonalas performance előadást hozzá. Mindkét csapat berohant a saját kis helyére, és neki is estek a tervezgetésnek, öltözködésnek.
Eközben kint bográcsban készült az ebéd a „boldog gulyás” amit Azzi főszakács főzött. Ebéd előtt be is kellett mutatnunk színészi adottságaikat. Mindkét műsort hatalmas tapssal fogadták. Felsorakoztunk tűzhely mellet, és szedtünk a levesből. Kivétel nélkül mindenkinek nagyon ízlett.
Pihenő következett de nem sokkal később indult is a túra Bükkszentkeresztre. Mindenki felkapta hátizsákját és irány az erdő. Hatalmas hegyeken, dombokon átmászva juthattunk el a célig, ahol kis vásár fogadott minket. Sokan vettek jégkrémet, nyalókákat, és különböző finomabbnál finomabb édességeket. A hazafele úton két osztagra szakadtunk, az egyik a veszélyes erdőnek indult neki, amíg a másik a biztonságosabb beton utat választotta
Visszaérve mindenki örömmel ugrott be az ágyába pihenni, de hamar elmúlt az álmosság, mikor megkaptuk a következő feladatunkat. Újabb előadások következtek. Egy rémtörténet megírása és eljátszása, és egy magyar irodalmi klasszikus modern feldolgozása, különböző anime műfajokban. Az Egri csillagok és a Pál utcai fiúk lettek kisorsolva ecchi, mecha, yaoi, és shouen fight kategóriában. Az előadások fantasztikusan sikerültek, mindkét csapat kihozta magából a legjobbat, és hatalmasat alkotott.
Itt már tényleg mindenki fáradt volt, és a szobájába vonult és lassan elcsendesedtünk. Ekkor még senki sem sejthette, hogy ez nap még tartogat meglepetéseket. Éjfél után minden táborlakót kétségbe esve vertek fel álmából Tamaráék, hogy a szervezők éjszakai túrára indultak, de nem tértek vissza. Gyors mentő akciót indítottunk, de mikor beértünk a sötét erdőbe mindenki megrémült. Az erdőből sikítások hallatszottak, és az árnyak szinte életre keltek. Találtunk egy kis ösvényt, és egymás kezét fogva indultunk neki az ismeretlennek. Most mindenki visszaemlékezett a korábban kitalált történetekre. Már valóságosabbnak tűntek képzeletünk szülöttjei, mint akkor a kivilágított biztonságot adó szobáinkban. Utólag kiderült, hogy az egész eltűnés megrendezett bátorság próba volt. A szervezőkkel karöltve mentünk vissza a lakóházba, és az iménti rémületből már nem maradt semmi, csak nevetés és jókedv.
A harmadnap reggelét ismét tornával kezdtük, utána reggeli, és megkezdődött a nagy eseménysorozat. Számháború következett, amit mindenki rettenetesen várt már. A feladat része volta elkészíteni a számokat, és elfoglalni a bázisokat. Meg kellett szerezni az ellenség zászlaját, és visszajuttatni a saját csoportunkhoz. A harc elkezdődött! Jobbnál jobb katonákat vesztettek el a csapatok ebben a véres küzdelemben, de végül a Babatsukik győzedelmeskedtek. Ezt nem hagytuk annyiban, visszavágót követeltünk, és meg is nyertük. Az állás így döntetlen, de a korgó gyomrok félbe szakították rivalizálásunkat. Az ebéd bográcsban sült rónasági spagetti lett. Nagyon nagy sikere volt ennek az ebédnek is.
Sajnos a délutánra készült terveket az eső elmosta, de szerencsére volt még ötlet az idősebbek tarsolyában. Pár ember a tűzrakó hely fölé sártat emelt, hogy a későbbi vacsora ne vesszen kárba. Miután ezzel kész lettünk, bent összeszerelték a projektort és a nintendo wíí-t. Estig lehetett játszani vele, ezután jött a karaoke verseny. Az Amazonoknak és a Babatsukiknak is három-három egyéni, és ugyanennyi csoportos számot kellet elénekelniük. Felejthetetlen élmény volt, ahogy halhattuk a fiúkat Bokusatsu Tenshi Dokuro Chan-t, énekelni és az egyéni produkciókat látni.
Eközben elállt az eső, és vacsora már sült is. Az egész táborban érezni lehetett az illatát, és mindenki odagyűlt a tűz köré. Megláttuk az ínycsiklandozó húst, és már hoztuk is ki tányérjainkat.
Most kezdődött csak az est fénypontja. Előkerült a szesz, és a táborvezetők azt is megmutatták hogyan használjuk a patrónus bűbájt. Ezután eredményhirdetés is megrendezésre került. Az Amazonok nyertek nagy küzdelmek árán, de a másik csapat se keseredett el. A győzelmi ajándékunk egy finom pezsgő és egy csomag gumicukor volt, ami két pillanat alatt el is fogyott. Az este többi részét szabadon bulizással tölthettük, és mikor mindenki elfáradt be lehetett ülni videókat is nézni. Voltak olyanok, akik hamar nyugovóra tértek, de akiknek nem jött álom a szemére azok hajnalig fent maradhattak.
Az utolsó nap reggelén mindenki kimászott az ágyából, összepakolt, kitakarította a saját szobáját és indultunk a buszhoz. Sokan ásítoztak, páran élénken mesélték egymásnak új emlékeiket, nevetgéltek, telefonáltak. Megérkezett a buszunk, felszálltunk és elfoglaltuk a helyeket. Nagy sóhaj tört ki mindenkiből, hogy vége, de aztán új remény csillant meg a szemeinkben mikor rádöbbentük jövőre is ugyanitt lehetünk, és újabb kalandokkal gazdagodhatunk.
Mitami
